2025., Halottak napja, Otthon

A temetői gyertyagyújtást pár nappal korábban megejtettük, ezért úgy gondoltam, ezen a napon belefér egy kis bográcsozás. Az előkészületek elhúzódása és a vad hosszabb főzési ideje miatt azonban így ki kell hagynom az edzést. Utólag átgondolva, nem is a főzés okozta a problémát, hanem az, hogy ünnep lévén, a terem nyitvatartási idejét megkurtították.

  A késői ebéd és egy kis semmittevés után, amolyan edzéspótlékként elmentem futni a közeli dombokra. Öt kilométer és pár száz elégetett kalória után végül megpihentem a teraszon. A nap ekkor már a horizontot ostromolta.

  Azon gondolkoztam, hogy a reggeli salátával és a sporttal túltolhattam az egészséges életmódot, ezért ezt kompenzálnom kell. Bementem és egy apró mosollyal a képemen kiválasztottam egy Alec Bradley szivart, majd félig töltöttem egy poharat füstös whisky-vel.

  Kiültem a teraszra, de még nem gyújtottam rá, mert megbabonázott a szemközti ház kéményéből kiáramló és az enyhe szélben táncot járó füst, melynek a lemenő nap által vörösre festett égalja szolgáltatta a hátteret.

  A jól megérdemelt magányba roskadtam. Végre nem hallom a gyerekek veszekedését és az asszony sem adhat tanácsokat. Utóbbi nem is releváns, mert nekem, a család fejének nincs szüksége útmutatásra. Önálló entitásként élem az életem.

  A vágóval lemetszettem a szivarvéget, majd meggyújtottam. Hát igen – gondoltam –, ez az igazi férfiélet.

  A követkető szívás után egy aprót kortyoltam a pohárból. A lelkem felsikoltott. Ez a whisky nem passzol a szivarhoz, ezért csalódottságomban lehörpintettem az egészet. Gyorsan bementem egy másikért. Hamar rájöttem, hogy a következő ír tétel sem megfelelő, így ezt is gyorsan eltüntettem. Újra megcéloztam a benti üvegeket, de ezúttal hosszabb, akarom mondani kacskaringósabb úton jutottam el a szekrényig. Harmadjára egy rummal próbálkoztam. Ez végre stimmelt.

  A következő órában az elsuhanó felhőket és repülőket vizsgáltam, majd az egyre bátrabban előbukkanó csillagokat és köztük elsuhanó műholdakat csodáltam. Épp csak elnyomtam a szivarvéget, mikor hangosan kopogtak a konyhaablakon.

  Aggódva fordultam meg. Az üveg mögül az asszony szigorú tekintette meredt rám, miközben a karját kérdően a magasba emelte. A szájáról a következő szavakat olvastam le: „hol a fenében vagy már?”, majd intett, hogy mehetek mosogatni…