2025., szeptember vége, Debrecen

Mamával minden évben van pár kötelező programunk. Ilyen például az őszi és a tavaszi függönycsere. Ezt azért kell megtennünk, mert a nyári, hosszú függöny rálóg a gázkonvektorra, ami télen balesetveszélyt rejtene magában.

  A munkán megosztozunk. Mama kimossa a felkerülőket, én pedig a létráról le-, s felcsipeszelem őket.

  Közeledett az ősz. Mamát egy kintről jövő szokatlan zaj a TV elől az ablakhoz vonzotta, s miután megbizonyosodott, hogy semmilyen esemény nem kívánja a közbenjárását, a kanapé felé vette az irányt. Egy kósza gondolat azonban megállította.

  Közeledik a függönycsere ideje! A függönymustra közben tekintete összeakadt Lajoséval, a kaszáspókéval. Mama gyorsan döntött, Lajosnak költöznie kell.

  A spájzból sietve előkapta a partvist és a létrát. Utóbbival az évek során már párszor összerúgták a port. Előfordult, hogy Mama véletlenül a létrafok mellé lépett, vagy fogta magát és az összecsukott szerkezet éjszaka feldőlt, halálra rémisztve a békésen szunyókáló édesanyám.

  Mama a lajtorját a virágtartó mellé állította, melynek túloldalán állt a LED TV. Szemét a pókon tartva, felrobogott a létra tetejébe. Lajos azonban résen volt, s miután felismerte a veszélyt, gyorsan a nyakába szedte a lábát.

  Édesanyám könyörtelenül meglendítette a partfist, majd egy rémült „ááá” kiáltás kíséretében egyensúlyát vesztve a TV felé dőlt, és ha már arra járt gyorsan magához ölelte azt, majd hanyatt esett. A virágtartó állvány látva ezt, úgy gondolta, ha már lúd, legyen kövér és a virágokat, kaspókat szétdobálva követte őt. Szerencsére a szőnyeg tompította a földetérésüket.

  Mama a TV és a virágtartó alatt épp a történteket emésztgette, mikor egy fiatal férfihang megszólította. Mamát a frász törte ki. Lassan kiásta magát a romok alól, lesöpörte a földet a ruhájáról, majd az asztalon lévő Gondosórájáért tápászkodott. A férfi beazonosította Mamát, majd így folytatta.

  – Jelzést kaptunk. Szeretném megkérdezni, hogy minden rendben van-e önnel? Szüksége van a segítségünkre?

  Mama tekintete a TV-re és a virágokkal, földdel terített nappalira esett. Kétségek gyötörték azzal kapcsolatban, hogy tényleg eljönnének rendet rakni, ezért csak annyit mondott:

  – Minden rendben, csak a földre esett a Gondosórám.

  Végül is, ha a részleteket nem vizsgáljuk, akkor igazat mondott.

  Némi szusszanás után nekifogott a romeltakarításnak. A vesztséglistára a szétesett virágtartó és a mintegy féltucat kaspó mellé a TV is feliratkozott. Mama feltételezése szerint a virágtartó üthetett lyukat a hátuljába.

  Miután végzett, fáradtan a kanapéra rogyott, s egy lesújtó pillantást vetett a sarokból némán szemlélődő Lajosra.

  Egy idő után a szomorú tekintete ismét a függönyre esett. ’Végül is, a TV és a virágtartó is elkerült az útból’ – gondolta. Nagy nehezen feltápászkodott, majd bedobta a téli rövid függönyöket a mosógépbe. Ezután felállította a létrát az ablak elé, majd a fájdalmas zúzódásokkal nem törődve nekiesett leszedni a nyári firhangot…