2019., Debrecen

Mama a hétvégére nem várt látogatót, ezért úgy döntött, elsétál a cirka két és fél kilométerre lévő Hatvan utcai gyógyszertárba. Na, nem mintha nem lett volna közelebb apothéka, de életfilozófiája szerint a hetvenöt éves testét és lelkét a séta tartja fitten.

  Bár a naptár már javában túljutott a tavasz derekán, éjszaka annyira lehűlt a levegő, hogy aznap reggel a téli bokacsizmáját húzta a lábára.

  Annak ellenére, hogy pár bárányfelhőtől eltekintve semmi sem zavarta a napsütést, alig páran tartózkodtak az utcákon.

  Már majdnem elérte a patikát, mikor két tizenéves fiú kanyarodott az egyik mellékutcából az útjába. Egy vékony colos és egy átlagos, félrefésült hajjal. Divatosan öltözködtek, egyikük egy sporttáskát cipelt a vállán. Gyorsan közelítettek, úgy tűnt sietnek valahová.

  Mamához érve szétváltak, szabad utat engedve neki.

  Milyen rendes gyerekek – gondolta édesanyám, de ahogy mellé értek, a magas megragadta és megrántotta a táskáját. Mama fiatalos reflexszel elkapta a szíjat, majd lendületből sípcsonton rúgta a támadót. A vastagtalpú bokacsizma pedig tette a dolgát. A fiú felüvöltött, s elengedte a zsákmányt. Mama fokozta a nyomást, s a frissen visszaszerzett kézitáskáját meglendítve nyakon csapta a másikat. A félrefésült hajú odakapott, s a Mama bukszájában lapuló félkilónyi aprópénz súlyát megtapasztalva fájdalmasan felnyögött.

  Nyilvánvaló vereségük láttán a rablónövendékek nyakukba szedték a lábukat.

  Biztonságos távolságban megálltak, s miközben sajgó porcikáikat tapogatták, bosszús pillantásokkal méregették az „áldozatot”. A colos végül keserűen így szólt társához:

  – Láttad a vén k..vát, hogy verekszik!?

  Ezt követően sűrű hátra pillantások közepette, s nagyokat sóhajtozva elporoszkáltak.

  Mamát mindeközben a szívinfarktus kerülgette, de egy járókelő, aki távolról végignézte az egyenlőtlen küzdelmet, bekísérte a gyógyszertárba, ahol kapott egy széket, s egy pohár vizet.

  Miután megnyugodott, kiváltotta a gyógyszereit, s a győzelem mámoros érzésével felvértezve és nem mellesleg harcra készen elindult gyalog haza.