2019., Debrecen
Mama napja békésen telt. Mosott, rejtvényt fejtett, majd kiolvasta a heti kultúralapot, amit én csak álhír- és pletykagyűjteménynek hívok. Ebéd után elindult bevásárolni. Konkrét cél nélkül kóborolt az üzletben, de amint megpillantotta a karalábés rekeszt, úgy érezte, hogy birtokolnia kell belőle egy nagyobb darabot.
Már félúton járt hazafelé, amikor egy bokrok szegélyezte járdán elhaladt egy világoskék melegítős, borostás öregember mellett. Azon gondolkodott, mit keres egy szakadt papucsos alak az utcán, mikor megérezte, hogy a nyomában lépked valaki. Azonban megfordulni már nem tudott, mert hátulról elkapták a nyakát.
Mivel erőt a támadó gyenge teste nem volt képes kifejteni, Mama ’mi a fenét csinál?’ felkiáltással lefejtette a kezét, majd meglendítette karalábét rejtő szatyrát, mellyel a fejét célozta, ám az utolsó pillanatban módosította a fegyver pályáját és csak vállon csapta. Bevillant neki ugyanis, hogy akár meg is ölheti a rozoga férfit a zöldséggel.
Ekkor szembesült azzal a látvánnyal, hogy a férfi nadrágja a térdét ostromolta.
– Perverz öreg disznó! – kiáltotta édesanyám. A váratlan ellenállástól a meglepett férfi felrántotta a nadrágját, majd amennyire a szandálja és a kora lehetővé tette, sietősen távozott.
Egy idősebb nő jelent meg a szomszédos ház ajtajában. Az elmondás szerint épp a növényeket gondozta az ablakában, mikor meghallotta a dulakodás zaját. Mama elpanaszolta neki a vele szemben elkövetett erőszakot, majd a telefonjáról tárcsázta a rendőrséget.
Már majdnem hazaért, mikor egy poroszkáló rendőrautó tűnt fel az utcában. A fiatal vezető Mama mellett lehúzta az ablakot és megkérdezte, látott-e egy melegítős öregembert a környéken.
– Persze, hogy láttam, én hívtam magukat! – válaszolta Mama ingerülten.
A rendőrök beszállították az autóba és elindultak átfésülni a környéket. Pár kör után Mama előrehajolt és a két rendőr között egy kapualj irányába mutatott.
– Ott van!
A rendőrök kipattantak az autóból és az esetlenül menekülő férfit a falhoz állították. Megvárták, míg megérkezett egy másik rendőrautó, majd Mamát bevitték az őrsre kihallgatni.
Az őrsön az ügyeletes tiszt előtti padra ültették és magára hagyták a mintegy tucatnyi várakozó ember között.
Mama érdeklődve figyelte a körülötte zajló jövés-menést, egy óra múlva azonban megelégelte az üldögélést és az ügyeletes tiszthez sétált.
– Megmondaná, meddig kell még itt várnom?
– Legyen türelemmel – közölte a férfi. – Nem látja, mennyien várakoznak itt?
Mama tudomásul vette a választ és elindult haza. Otthon épp csak belekezdett a rejtvényfejtésbe, mikor megszólalt a telefonja.
– Merre van? Nem találjuk itt az őrsön.
– Ott hiába is keresnek, mert itthon vagyok. Van egy csomó tennivalóm – közölte, miközben letette a kezéből a rejtvényt –, mit gondolnak, meddig várakoztathatnak ott.
Miután a férfi megígérte, hogy egyből kihallgatják, Mama beleegyezett, hogy kiküldjenek érte egy rendőrautót. De csakis akkor, ha haza is hozzák utána.
Negyedóra múlva már Balogh őrnagy szobája felé tartottak az emeleten, mikor a folyosón Mama megpillantotta a gyanúsítottat. A férfi egy padon ült, tekintetét a járólapra szegezte. Egy fiatalember őrizte mélabúsan.
Az őrnagy szobájában megkezdődött a kihallgatás. Ketten tartózkodtak a szobában, az idősebb Balogh őrnagy és egy a harmincas évei elején járó izgága százados.
– Egy órája várattak, engem, az áldozatot! – közölte velük Mama, mielőtt bárki kinyithatta volna a száját. – Tudják mikor fogok még egyszer bejelentést tenni!
– Ez itt a rendőrség! – közölte a fiatalabb. – Nekünk folyamataink vannak.
Mamának elkerekedett a szeme, de lenyelte a mérgét.
– Elmondaná, mi történt önnel? – folytatta a férfi.
Mama belevágott, a fiatalabb pedig egy számítógépben rögzítette az elmondottakat. Mikor Mama a letolt gatyához ért, a férfi megkérdezte:
– Milyen színű volt az alsógatyája?
– Mit tudom én! – válaszolta Mama. – Ha nagyon érdekli, nézze meg maga. Kint ül a padon.
A férfi felhúzta a szemöldökét, majd némi gondolkodás után szelíden így szólt.
– Kérem, folytassa!
Mama pedig röviden befejezte a történetet.
– Most mi fog történni az elkövetővel? – kérdezte végül.
– A gyanúsítottat az unokája hozta ki pár hete egy intézetből, de ma egyszerűen ellógott otthonról. A fiatalember megígérte, hogy jobban vigyáz rá, nem engedi az utcán kószálni.
Mama széttárt karokkal felpattant a székből.
– Ez azt jelenti, hogy bárki megfogdoshat bárkit ebben az országban, és a gatyáját is mutogathatja?
– Ő egy diplomás mérnök ember.
– És?
– Csak már leépült.
– Nem ő az egyetlen itt – csúszott ki Mama száján, majd gyorsan így folytatta. – Én is öreg vagyok, mégse csinálok ilyet.
– Sajnálom – szólt közbe az őrnagy. – Nem tudunk mit csinálni vele.
Hosszasan egymás szemébe néztek. Ezalatt a fiatalabb elhagyta a szobát.
– Ahogy ígértük, most hazavisszük – közölte az őrnagy.
– Csak akkor, ha nem olyan bunkó visz haza, mint a társa.
Az őrnagy megvonta a vállát.
– Sajnos abból főzünk, amink van.
Mamát egy nyomozó vitte haza. Utasításba adhatták neki, hogy legyen nagyon udvarias és kedves, amiért meg is kapta édesanyámtól a dicséretet.
Mama amint ledobta a cipőjét, felhívta a nővéremet, majd engem, hogy még azon frissében megossza velünk a legújabb kalandját.